Helyzetfelmérés

Észak-magyarországi Régió, Borsod-Abaúj-Zemplén
Az Észak-magyarországi Régió Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves és Nógrád megyét öleli föl. A régió északon Szlovákiával, keleten pedig Ukrajnával határos. A régió területe az ország területének 14,4%-át teszi ki. Terület és népesség tekintetében a régió a negyedik helyen áll Magyarországon. A régió jelentős ökológiai potenciállal rendelkezik, természeti kincseinek tárházát a gyógyvíz-, hévízés ásványvízforrások bővítik, az ország védett területeinek 22%-át adja. A régió gazdaságát természeti adottságai és történelmi hagyományai miatt elsősorban a nehézipar és a bányászat határozta meg. A gazdasági szerkezetváltás után is változatlanul a régió húzóágazatai a gépipar, az energiatermelés és a nehézvegyipar nagyüzemei.
Az észak-magyarországi régió társadalmi, gazdasági és környezeti szempontból régóta hátrányos helyzetű. A népesség egészségi állapotában együtt tükröződnek a munka- és lakókörnyezeti hatások a társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségekkel és az életmóddal összefüggő problémák. A népesedési helyzetet országosan jellemző negatív tendenciák a régióra is érvényesek. Összességében azonban az élve születések csökkenésének mértéke még mindig kisebb, mint országosan, és több év után először, 2006-ban az előző évihez képest emelkedett a születések száma. Az észak-magyarországi Régióban a legmagasabb az ezer lakosra jutó halálozási arányszám is. Az egészségi állapotban meglévő egyenlőtlenségek sok esetben korrelálnak a környezeti feltételekkel. A szennyezett környezet, az elégtelen/hiányos táplálkozás, a rossz lakáskörülmények, zsúfoltság, nem megfelelő higiénés állapot egészségi hatásai régóta közismertek. A régióban az országos átlaghoz viszonyítva alacsony a csatornázottság melynek mértéke még kistérségenként is jelentős eltérést mutat. Az ÉMo régióban jelentős előrelépés tapasztalható a hulladékgazdálkodás területén. Borsod-Abaúj-Zemplén megye területén kiépült 3 nagy regionális hulladéklerakó rendszer az európai uniós normáknak megfelelően kezeli a hulladékokat. A veszélyes hulladékok keletkezése és a veszélyes hulladék tároló telepek a régió iparvidékeire koncentrálódnak. A legjelentősebb veszélyes hulladéktermelő szektor a vegyipar. Borsod-Abaúj-Zemplén megye kistérségeinek gazdasági, munkaerő-piaci jellemzői. A megye gazdasági, foglalkozatási helyzetét az elmúlt évtizedben sokan és sok szempontból elemezték, vizsgálták. Többször megállapításra került, hogy a megye helyzetére a mai napig rányomja a bélyegét, hogy a már közel 15 éve folyamatos és intenzív munkahely megszüntetésekkel szemben nem indult be ezt a negatív folyamatot kellő mértékben ellensúlyozni képes munkahely-teremtési, beruházási, vállalkozásélénkítési folyamat. Az országos gazdasági, foglalkoztatási adatokat figyelembe véve a megye egyértelműen az ország leghátrányosabb térségei közé tartozik, a munkanélküliségi ráta a legmagasabb, az egy főre jutó GDP pedig a legalacsonyabbak közé tartozik. Sajnos, a megye ezt a helyet viszonylag stabilan tartja a 90-es évek elején bekövetkezett nehézipari összeomlás óta. Ugyanakkor a megye gazdasági és foglalkoztatási szempontból közel sem egységes, egyrészt a természeti, demográfiai adottságok, másrészt a korábbi évtizedek ipartelepítéséből fakadó következményei jól elkülöníthető jellemzőkkel ruházták fel a megye kistérségeit. A megye gazdaság- és humánerőforrás fejlesztési programjai kidolgozásánál alapvető követelmény e kistérségi sajátosságok figyelembe vétele és az ezekre való építkezés. A megye öt nagyobb térsége közötti különbségeket talán leginkább kifejezik a termelésben tapasztalható aránytalanságok, amelyek szerint a megyei hozzáadott értéknek a miskolci térség adja a 40 %-át, a tiszaújvárosi a 25-27 %-át, a kazincbarcikai a 16-17 %-át, az ózdputnoki 3-4 %-át, az edelényi, encsi pedig mindössze 1%-át. Ezek a termelési értékek markánsan jelzik az ipari és az iparhiányos térségek közötti gazdasági potenciál különbséget. A munkanélküliségi arányokban kialakult megyén belüli különbségek évek óta nem módosultak érdemben. Így a becsült munkanélküliségi arány jelenleg is Miskolc, Tiszaújváros és Mezőkövesd térségében a legalacsonyabb (11-14% közötti), s egyedül Sátoraljaújhely térségében maradt még el a megyei átlagtól (18% körüli). Négy körzetben (Kazincbarcika, Ózd, Sárospatak, Tokaj) csak kisebb mértékben haladja meg a megyei átlagot (20-23% közötti), a megye többi területén pedig kisebb-nagyobb arányban folyamatosan felülmúlja azt.

Az ózdi kistérség főbb sajátosságai
A térség arculatát az intenzív iparosítás, a szénbányászati és a nehézipari tevékenység (kohászat és vegyipar) formálta leginkább. Napjainkra a korábbi iparágak, a vegyipar kivételével szinte teljesen leépültek, magas munkanélküliséget és komoly természeti károsodásokat okozva a térségnek. A térségbe korábban intenzíven települő textilipart a korábbi évek felfutása után jelenleg szintén dekonjunktúra jellemzi. A gazdaság ágazati megoszlása csaknem azonos a két körzetben, a mezőgazdaság részaránya 1-1,9 %-al a legalacsonyabb a megyében, az ipar, építőipar súlya 45 % körüli, amely 11 %-kal haladja meg a megyei átlagot, míg a szolgáltatások terén csaknem ugyanennyivel marad el a megyei átlagtól. A demográfiai jellemzőket tekintve viszonylag jól elkülöníthető egymástól a kazincbarcikai és az ózdi körzet, az utóbbiban magasabb a roma lakosság aránya, ennél fogva az ezer főre jutó élveszületések és a halálozások száma is a legmagasabbak közé tartozik a megyében. A munkaképes korú lakosság részaránya valamivel kedvezőbb a megyei átlagnál. Bár itt meg kell jegyezni, hogy az évek során az itt élő népesség foglalkoztatási szempontból kedvezőtlenül átrétegződött, ami a női lélekszám növekedését, öregedő korstruktúrát, a képzettebb, fiatalabb korosztályú munkaerő elvándorlása következtében "szellemi eróziót" idézett elő. Összességében elmondható, hogy a munkanélküliség rendkívül magas a térségben, az itt élő munkavállalóknak erősen beszűkültek az elhelyezkedési lehetőségei. A korábban munkalehetőséget kínált nagyüzemek kiesése, a mezőgazdálkodásra többségében nem igazán ideális termőterület, az új beruházások elmaradása, illetve minimális szintje következtében a térségből sokan elvándoroltak, illetve az itt maradottak többsége rendkívül alacsony életszínvonalon, szociális támogatásokra szorulva kénytelen a megélhetését biztosítani. Az előzőkben taglaltak alapján elmondható, hogy a főpályázó székelye Borsodbóta, és a konzorciumi partner működési területe Ózd a társadalmigazdasági és infrastrukturális szempontból elmaradott, illetve az országos átlagot jelentősen meghaladó munkanélküliséggel sújtott települések. Ezek a települések az ózdi kistérségben helyezkednek el, amelyek területfejlesztési szempontból a nagyon hátrányos helyzetű területek közé tartoznak. A térségben a bányászat és a kohászat volt a meghatározó, így az ipari szerkezetátalakítást követően a legtöbb munkahely megszűnt, helyettük új nem létesült. Nem követte az ipari szerkezetátalakítást a térségben kialakult oktatási rendszer sem, ezért az elhelyezkedés esélyei tovább romlottak. A térségben új munkahely csak alacsony számban részesül, a szakképzett lakosok a térségből elköltöznek, és az ország nyugati részén illetve külföldön keresnek munkahelyet. Jellemző a térségre a roma származásúak magas aránya. Iskolai végzettségük, mentalitásuk alapján munkaerőpiacra történő visszajutásuk igen korlátozott, súlyosbítja helyzetüket a velük szemben kialakult diszkrimináció is. Borsodbóta állandó lakosaink száma az elmúlt évtizedekben 1986-tól 1996-ig csökkent, majd emelkedve stagnál. A természetes szaporodás hullámzó képet mutat. Lakosok számában jelentős változás a természetes szaporodás alapján a következő években sem várható. Megfigyelhető az elmúlt 14 év statisztikai kigyűjtéséből, hogy a születések 54%-ában cigány származású gyerek született. Jelenleg a községben a cigányszármazásúak aránya meghaladja a 40%-ot, ez alapvetően meghatározza a község szociális helyzetét, ugyanis a leghátrányosabb személyek elsősorban a cigány származásúak közül kerülnek ki. Nemcsak Borsodbóta községre jellemző a lakosságszám csökkenésre, hanem Ózd város és térségére is. Borsodbóta népességének korösszetételét, annak „eldeformálódását” jól mutatja a korfa. Egyrészt kifejezi a nők számbeli többségét a férfiakkal szemben (különösen az idősebb korosztályban), megjeleníti a 40-55 éves korosztály hiányát, amely az 1950-1970 közötti iparosítás miatti elvándorlásból adódik, illetve megjelenik e korosztály leszármazottainak, a 20-30 éves korosztálynak a hiánya is. A Község foglalkoztatottsági helyzetét alapvetően az Ózdi Kohászati Üzemek, valamint a Putnoki Bányaüzem helyzete határozta és határozza meg. Az 1980-as évek végén megkezdődött kohászati létszám leépítést viszonylag könnyen „átélte” a település, azonban az 1990-es években végrehajtott bányászati létszámcsökkenés a munkanélküliek számának rohamos növekedéséhez vezetett. Tovább rontotta a település helyzetét a térségben, hogy Kormánydöntés alapján a Putnoki bányaüzem 2000. novemberében bezárt, ami Borsodbótát, mint bányász falut jelentős mértékben sújtotta. Több mint 100 fő borsodbótai bányásznak szűnt meg munkahelye, és még csak remény sem volt az elhelyezkedésük megoldására.