Pályázat

Az Ózdi Kistérség területfejlesztési szempontból a leghátrányosabb helyzetű 48 kistérség közé tartozik. A város és térsége hosszan tartó, elmélyült gazdasági válságot él meg. A szerkezetátalakítást a magas munkanélküliség és a tőkeszegénység mellett nehezíti, hogy a két centrális szerepű település - Ózd és Putnok - kiesnek a főforgalmú útvonalakból, egy zárt, alig átjárható határ mentén fekszenek, környékük aprófalvas jellegű. A gazdaság szerkezetéből hiányoznak a húzóágazatok, általában jellemző a fizetőképes kereslet hiánya, az állandó munkából élők számának csökkenése a mai napig sem szűnt meg. A jellemzően alacsony és egyoldalú szakképzettségében a korábbi torz gazdasági szerkezet játssza a döntő szerepet. Jelentős tömegek keresnek és találnak - alacsony szintű - megélhetést a szürke és fekete gazdaságban. A fentiek miatt a helyi önkormányzatok bevétele a helyi adókból rendkívül alacsony, így évek óta forráshiányosak. Az ország dinamikusabb térségeihez képest hiányos és fejletlenebb az infrastruktúra. Az állandósuló gazdasági válság következtében felerősödtek illetve fokozódtak a negatív népességi tendenciák. A kisebb falvakban a lakosság részben elöregszik, részben kicserélődik, a képzett munkaképes korú fiatalok elköltöznek. A megüresedő, olcsó ingatlanokat elsősorban az itt élő roma származású lakosság kiterjedt rokonsága, illetve a más települések által "kilakoltatottak" vásárolják meg. Ezáltal a lakosság szociális összetétele az utóbbi időben tovább romlott, romlik., ez egyértelmű szegregációs folyamatokat jelez.
A problémahalmazból pályázatunk szempontjából két tényezőt emelnénk ki.
Az egyik a személyiséget és cselekedeteit alapvetően meghatározó perspektívanélküliség, amely nem csupán a ma munkaképes korú embert kényszeríti passzivitásba, hanem a jövő nemzedék egy jelentős részének szocializációját is meghatározza. Az inaktívvá vált emberek többsége jelenleg is munkaképes volna, tovább- és átképzésekkel megvalósított reintegrációjuk rendkívül fontos lenne annak érdekében, hogy önellátóvá válhassanak, és a munka által kimozdulhassanak passzív életvitelükből. A leépülés megállítása nem csak az egyén szintjén fontos, eltartásuk nagy terhet jelent a családi és helyi társadalmi közösségnek is. A passzivitás és a motiváció hiánya azonban már sok esetben olyan fokú, hogy a sokan a felkínálkozó lehetőségekkel sem képesek élni, ehhez hozzájárul még az ellátó intézményekkel szembeni bizalmatlanság, negatív tapasztalatok. A többség képtelen eligazodni a munkaerő-piachoz kapcsolódó ellátó rendszerben, fel sem keresi azt.
A másik kiemelendő tényező maga a szociális ellátó rendszer, amely rendkívül rugalmatlanul, indokolatlanul szétszabdalt és specializált tevékenységi területekkel nem tudja elérni potenciális ügyfeleinek jelentős részét vagy ha eléri, nem képes az ügyfél érdekeinek és igényeinek megfelelő szolgáltatások igénybevételére kellő motivációt és információt nyújtani. Az ellátórendszerben dolgozó és egyáltalán a hátrányos helyzetű emberekkel rendszeresen találkozó és velük foglalkozó szakemberek képzettsége, attitűdjei és motivációi igen eltérők. Nincs olyan közös szakmai kódrendszer, kompetencia és tudáskészlet, amely céljukban és szakmailag is egységesítené, közösséggé szervezné őket. Nagy szükség volna arra, hogy az alapvető munkaerő-piaci információkhoz kapcsolódó szolgáltatást "házhoz vigyék", elérhetőbbé tegyék, ami jelentősen növelheti a munkaerő-piaci reintegráció felé elindulók számát. Mindez természetesen nem valósítható meg csupán a munkaerő-piaci ismeretek szélesebb körben való terjesztésével, a szociális és egyéb szakembereknek kellő ismeretekkel kell rendelkezniük a másodlagos célcsoport - elsősorban a roma lakosság - sajátosságaival kapcsolatosan, fel kell készíteni személyiségüket az új típusú feladatok ellátására, hogy képesek legyenek mintegy mentorrá válva a hozzájuk fordulók illetve a tevékenységük közben fellelt személyek menedzselésére. Projektünk erre a kihívásra kíván választ adni.